4. hét – California

Ma elkezdődött az utazás utolsó fejezete, repülünk át a Niagara vízeséshez, aztán irány New York. Aktív napokon vagyunk túl a sokarcú Kaliforniában, csak most a repülőtéren van idő valamit lejegyezni belőle. Nem jutottam sokáig vele, hiszen már a Niagaránál járunk, de felteszem, ahol tartok, meglátom még mikor tudom folytatni.

19. nap Venice Beach – Malibu

A cím sokkal jobban hangzik, mint, ami valójában aznap történt. Az eseményeket jobban tükrözi házigazdánk esti megjegyzése: bocsi, LA-ben nem szokott egész nap esni az eső. Sikerült ugyan kifogni egy esőmentes 1,5 órát sétára a Venice Beach-en, de ennél azért többre vágytunk a pálmafák alatt. Bizakodva nekivágtunk még a jó nevű Malibu külvárosnak, hátha ott kisüt a nap, de ott is a csak a szürkeség várt minket.

Ilyen egy normális LA nap - a Getty's múzeum

A napot Zsófi borsófőzeléke mentette meg. Érdemes megjegyezni, hogy nincsen elájulva a család az amerikai kajától, a legjobb kulináris élményeink Zsófi főztjeihez kapcsolódnak. Elfogyott a helyi levesek, burgerek és pizzák bája még a gyerekek számára is. A bajok már az alapoknál kezdődnek. Számomra különösen fájó például, hogy nem képesek normális lekvárt készíteni. Legalább őszinték, mivel már a nevek is sok mindent elárulnak: van a spread, ami valami folyékony cukros szirup, és van a jelly, amiről inkább nem is írok. Normális boltokban szerencsére felbukkannak francia import lekvárok… Hasonló a helyzet sajt fronton is, szintén a francia oázisokkal a chedar sivatagban. Kenyér detto, nem véletlen, hogy Frisco-ban olyan nagyra vannak a sourdough-jukkal. (Elképzelem, ahogy arrafelé a pékek halálos ágyukon átadják a titkot: fiam kenyeret kovásszal is lehet sütni!!) Általában minden elég cukros. Kaliforniában persze van minden egészséges, vagy annak gondolt étel és kiegészítő, de yuppie árszabásban. (+Az adó, amire még visszatérek.)

20-21. nap Sequoia - Kings Canyon

A meleg tengerpartról hirtelen fel a 15-20 fokos hegyekbe az óriási mamutfenyőkért (sequoia) érdemes felutazni. 2 napig ámulva és meghatódva sétálgatunk közöttük, mintegy szabadtéri templomban A méreteket talán azzal lehet érzékeltetni, hogy reménytelen feladat lefényképezni őket, csak kivágások férnek bele egy fotóba. A mobilon szerencsére van panorámakép, azzal érdemes nekifutni. Gyönyörű hely, szerintem ezek a fák a növényvilág lovai az emberiség számára, mindenki imádja őket, tapogatják, szagolgatják és hozzájuk bújnak.

Az egyik legnagyobb fa a világon, de reménytelen fényképezni

Kalandunk is akad. Sok helyen ki volt írva, hogy számítsunk medvére, az autóban sem szabad semmilyen kaját hagyni, és a szemétládák is medve (és Míra) biztosak. Lili többször kijelentette, hogy nem óhajt medvékkel találkozni, így persze minden piszokban medvekakit véltünk felfedezni. Aztán egyszer csak, amikor éppen magunkban sétálgattunk, és balra néztünk egy szikla mögé, hirtelen ott volt velünk szemben 5 méterre egy medve. (A kaki téma most nem az ő részéről merült fel.) Szerencsére nem velünk foglalkozott, hanem egy két lábra állva egy fatörzsnek esett neki, abból igyekezett valami táplálékot (gondolom bogarak) kiszedni. Lili kivételével lelkesen figyeltük és filmeztük. Bevallom belül azért küzdött bennem a családapa és a kalandor énem, így aztán pár perc után csöndes hátráló lépésekkel zártuk a mackókalandot.

22. nap Yosemite

Sajnos, rengeteg vezetés közé ékelődött be ez a gyönyörű nemzeti park a programunkban. Így csak gyors körbenézés, fényképezés, kis túra és némi családi perpatvar fért bele az időnkbe. Aki erre jár, készüljön rá, hogy nagyon népszerű a park, nehéz a parkolás, illetve időnként még dugó is kialakul – pláne, ha lezuhan az ég egy jégeső formájában, mint az velünk is előfordult.

A kötelező kép a Yosemite-ban

A parkból a Magas-Sierra irányába távoztunk, és egy nagyos aranyos lakóparkban, egy lakókocsiban várt a következő szállásunk. Egy világutazó páros működteti, apró figyelmességeiken látszott, tudják, mire van szükség ahhoz, hogy gyorsan jól érezzük magunkat. A fürdőszobában fültisztító pálcika is van, azt hiszem most sikerült végleg megszabadulnunk a nagy homokdűne utolsó nyomaitól is. Már otthonosan laktuk be a lakókocsit, ráéreztünk az izére. Naplemente a tóparton a hófödte hegyek lábánál, megint csak Zsófi főztjével, rendben vagyunk.

Kifelé a Yosemite-ből, kis tó a High Sierrában 3000 m felett